Áprilisi törvények

Március 17-én kinevezték Magyarország első felelős miniszterelnökévé gróf Batthány Lajost.

A törvényhozást két hét leforgása alatt 31törvényt alkotott, amelyeket 1848. április 11-én a király jóváhagyott.
Történelmünk fordulóponthoz érekezett.
Felszámolták a feudális rendet és a  jobbágyrendszert.


A 31 törvénycikkből Magyarország alkotmányos királyság lett, önálló vezetéssel.
A törvénynek köszönhetően Magyarországon a lakosság 9%-a rendelkezett választójoggal.
Az úrbéri terhektől úgy szabadult meg a jobbágyság, hogy nem kellett megváltási díjat fizetnie., az általa művelt föld a jobbágy tulajdonába került.

Az áprilisi törvények minden állampolgárnak ugyanazokat a jogokat nyújtotta.
A szlovákok és a szerbek az önrendelkezés jogát, a horvátok a Magyar Királysághoz fűződő viszony lazítását kívánták. A románok helyzete még bonyolultabb volt, hiszen Erdély a Magyarországgal való egyesülés révén elveszítette önállóságát.

A magyar kormány álláspontja az volt, hogy a nemzetiségek autonóm törkevései a magyarság jogait számos pontban meghaladják, ezért azok elfogadhatatlanok.
A nemzetiségek viszont a magyarokban látták nemzeti céljaik elérésének akadályát, s így törvényszerűen szint észrevétlenül az osztrák politika támogatói lettek.


1848 júliusában Pesten összeült országgyűlés tagjait már nem rendi alapon, hanem a nép képviselete alapján választották meg.
A követek többsége, mintegy 72%-a továbbra is a birtokos nemesség maradt. A városi polgárok 25%-ot, s új elemként a parasztok és értelmiségiek 3%-ot tettek ki.
Az országgyűlés mindössze 3 törvényt alkotott, de V. Ferdinánd végül egyiket sem szentesítette.
Ennek ellenére az országgyűlés többek között az önálló magyar hadseregről és az új bankjegy kibocsátásáról szóló törvényeket életbe léptette.

A képviselőház megszavazta a kormány által kért 42 millió forintos hitelt és a 200.000 újoncot.

Népek tavasza

A forradalmak eredményeként összeomlott a Szent Szövetség rendszere.
Franciaországban újra kikiálltották a köztársaságot.

Velencében és más városokban barikádharcok kezdődtek, az észak-olasz tartományok felkelői Habsburg ellenesek voltak. 1849-ben azonban Velence is letette a fegyvert. 1848 március 18-án Berlinben is barikádot emeltek.
Többek között ekkor született meg a német trikolór, a német tartományok összetartozását jelentő fekete-vörös-arany nemzeti zászló.

Elsőként Prágában, majd Bécsben vonultak utcára az emberek. A bécsi forradalom fő oka a Kossuth Lajos mársius 3-ai felirati beszéde volt.
1848. március 13-án a bécsi diákok és a munkások felkelése rázta meg a császárvárost.
Március 15-én a pozsonyi Országgyűlés küldöttsége, melynek Kossuth is tagja volt, Bécsbe érkezett.
Kossuth-ot nagy éljenezés fogadta, mikor Bécsbe ért.
Metternich kancellár elmenekült a fővárosból, Bécsben győzött a forradalom.

A magyarországi forradalmi eseményeket a Kossuth beszéd indította el.
A roppant számú hallgatóság, fulladásig tömött karzatok megéljenezték az állami kárpótlással támogatott kötelező örökváltságot, a közteherviselés kimondását, az országgyűlésnek felelős magyar kormány követelését.
A birodalom örökös tartományai számára is szorgalmazta az alkotmányt.
Március 13-án Bécsben fegyveres felkelés tört ki.

A Kossuth-beszéd hatására a pesti radikálisok, Petőfivel az élen, magfogalmazták a 12 pontot. A szöveget Irinyi József öntötte formába, s március 11-ére már készen volt.
A Pilvax kávéházban gyülekezőt tartottak, és az ifjak több ezer aláírást szerettek volna gyűjteni programjuk támogatásához. A bécsi forradalom híre március 14-én este érkezett pestre.
Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi János, Vajda János, Jókai Mór, Vidtas János, Bulyovszky Gyula vezetésével elindultak azon az úton, amely Magyarország történetét zárta le, és egy új polgári állam megteremtéséhez vezetett. Március 15-én Petőfi vezetésével az ifjak a Pilvaxvól vonultak át a közeli egyetemre, eközben többen csatlakoztak hozzájuk.

A Landerer- és Heckenast- nyomdához már közel kétezren érkeztek.  Akkor követelték Landerer Lajostól, hogy nyomtassa ki a 12 pontot és Petőfi versét, a Nemzeti dalt.

A Múzeum előtt gyülekező tízezres tömeg előtt Jókai olvasta fel a 12 pontot, majd ezt követően felhangzott a Nemzeti Dal. A forradalmárok ezt követően a pesti Városháza elé mentek.
A Budai Vár tüzérei készen voltak belelőni a tömegbe, de a felbőszült embereket látva a tűzparancs elmaradt. A Helytartótanács urai úgy megilyedtek, hogy mindenbe beleegyeztek.

Kis idő múlva megnyílt a Táncsics börtönének ajtaja.
A forradalmi nap méltó befejezéseként este a Nemzeti Színházban díszelőadást tartottak.

A reformkori országgyűlések témái

A reformországgyűlések közül a három legfontosabb a jobbágyfelszabadítás a közteherviselés és a magyar nyelv ügye volt.
A jobbágyfelszabadítás kulcsa a földtulajdonjog átalakításában rejlett.
A haladók azt javasolták, hogy a jobbágy megválthassa azt a földet, amit addig művelt.
Ez lett volna az örökváltság, ennek eredményeként a jobbágy önálló, szabad gazda lesz.



A maradiak a földesurat elbuktatták, és megállapodtak az önkéntes örökváltságban.
A másik fontos téma a közteherviselés volt., és ez szorosan összefüggött a jobbágyság felszabadításával.
Ebben a kérdésben teljes sikert csak 1848-ban az áprilisi törvények bevezetésével érték el.
Ennek a lényege az volt, hogy a nemesség a háziadó fizetésével hozzájárult a közterhekhez.


A nemesség legérzékenyebb pontja az adózás volt, amit jól érzékelt Széchenyi ötlete, a kétgarasos adó. Széchenyi javaslata volt a hídvám is, amelyet a Lánchídon minden áthaladónak fizetnie kellett volna.


II. József nyelvrendelete váltotta ki a magyar nemességből, hogy a magyar nyelv ügye országgyűlési vitatéma lett.
1844-ben a követek törvénybe iktatták:  Magyarország hivatalos nyelve a magyar.



Több eredményt értek el a haladás hívei az iparosodás terén.
Elsősorban Széchenyi Hitel című művének köszönhetően a nemesek is alapíthattak gyárakat, és szabadon kereskedhettek.
Törvénybe iktatták továbbá, hogy a nem nemesek is vásárolhattak birtokot, és betölthettek bármilyen hivatalt.

Ebben is Széchenyi járt elől, amikor a Gyáralapító Társaság létrehozójaként sokat tett az ipar fejlődéséért.

Reformkori magyar társadalom

A nemesség: Élén az arisztokraták(főnemesek) álltak, akiket 200 család képviselt.
Magyarországon fényűző kastélyokban éltek, és az ország legnagyobb birtpkainak ők voltak az urai.
Sokan külföldön éltek, ott iskoláztatták gyermekeiket is, számos rokoni szál kötötte őket Ausztriához.
Lehetőségük volt arra, hogy korszerűsítsék birtokaikat.


Középbirtokosság: 25000 családból állt. Aktívan politizáltak, kezükben tartották a vármegyék irányítását. Sokan meggazdagodtak a Napóleoni háborúk alatt. Közülük kerültek ki a polgári átalakulás élharcosai, a vármegyei tisztikar és a korabeli jogászértelmiség jelentős része.
Ők a bécsi udvar szövetségesévé váltak.


Kisbirtokos(7 szilvás nemes): Vagyoni helyzetük sokszor a jobbágyok felső rétegéhez hasonlított.
A jobbágyságtól csak a nemesi levél különböztette meg. Ezért ragaszkodtak kiváltságaikhoz, elsősorban az adómentességhez. Utolsó reményüket fiaik iskoláztatása jelentette.


Polgárság: A polgárság rétege Magyarországon a nyugat-európai államokhoz képest elenyésző volt.
Ez összefüggött a városok fejletlenségével, a manufaktúrák kis számával.
Széchenyi szorgalmazta a céhrendszer felszámolását, és a feudalizmus lebontásán fáradozott, az ősiség törvényt ostorozta. A polgárság túlnyomó többségét a mesteremberek, kereskedők és a városi értelmiségiek, hivatalnokok adták. Az iparosodás és az iskolázottság folyamatosan emelte a polgárság szerepét.A városi polgárok jó része németül beszélt.

 

Jobbágyság: 7,8 millióan voltak. Ők tartották el az országot és a hadsereget. Adót fizettek a földesúrnak, az államnak és az egyháznak. A gyalogos katonák is a jobbágyok fiai közül kerültek ki.
A népesség növekedése a jobbágytelek szétaprózódását idézte elő. Ez oda vezetett, hogy csökkent az egésztelkesek, nőtt a töredéktelkesek és a zsellérek száma. A zselléresedésre jellemző, hogy az 1840-es évekre a jobbágyok 43%-a volt már csak telkes, 57%-a viszont zsellér volt. Zsellér:föld nélküli

A reformkori magyar társadalom egyes rétegeit nem sorolhatjuk törvényszerűen ugyanabba a politikai érdekcsoportba. Jó példa erre az arisztokraták és például a szintén arisztokrata Széchenyi viszonya. Azok a főnemesek, akik nem akartak változtatásokat azok a maradiak táborába tartoztak.
Gróf Szévhenyi István a haladók vezére, a reformok elkötelezett híve volt, ahogy báró Wesselényi Miklós és gróf Batthyány Lajos is. A főnemesek vékony rétege és a polgárok nagy része is a haladó eszméket támogatta. A jobbágyság is a reformok híve volt, de ők nem szólhattak bele a politikába.
A reformok leghangosabb támogatói a főleg jogászokból álló országgyűlési ifjak voltak.


                                                           A haladók vezérei:

                                                                    gróf  Széchenyi István

                                                       báró Wesselényi Miklós

                                                                    gróf Batthyány Lajos






A konzervatívok az udvar érdekeit szolgálták. Ebbe a csoportba tartoztak a főpapok, a főnemesek és a köznemesek kisebb része. I.Ferenc halála után sem változott a bécsi kormány politikája. A trónra kerülő V.Ferdinánd azonban nem volt egészséges, nem tudta ellátni teendőit. A bécsi diplomácia élén álló Metternich herceg azonban éberen őrködött Európa egyik legkonzervatívabb nagyhatalmának politikája felett.

                                                         Klemens Lothar Metternich
                                                            



A megyegyűléseken heves, sokszor éles vitákban választották meg az alsótábla két-két országgyűlési követét. Az alsótáblára a szabad királyi városok és a káptalanok külön-külön küldhettek követeket.











A felsőtáblán születési előjogaiknál fogva a főnemesek, a főpapok, valamint az ország főméltóságai vehettek részt.


A rendi országgyűlések működését az 1608. évi törvény szabájozza.
Az országgyűlést a király hívta össze és oszlatta fel.
A törvény azonban csak a király és az országgyűlés együttes akaratából születhetett.
1825-1827 közötti országgyűlésen megállapodtak a diéta háromévenkénti összehívásáról.


Az alsótáblán a nehezen elfogadott határozatot elküldték a felsőtáblához.
Ha nem fogadták el, akkor válsz nélkül visszaküldték az alsótáblához.
Ha elfogadták, a javaslat felirat formájában került a király elé.
Ha az uralkodó elfogadta, akkor a diéta bezárásakor szentesítette a törvényt.
Ha pedig nem, akkor leiratban visszakerült az országgyűléshez, és újra kellett gyártani.

 

A reformkor kezdetei

I. Ferenc az 1812-es országgyűlés berekesztése után rendeletekkel kormányzott.
Az önkényuralmat azonban a magyar nemesség már nem fogadta el.
Az ellentétek odáig fajultak, hogy a megyék egy része nem hajtotta végre I. ferenc rendeleteit.
A nemesi engedetlenséghez a napóleoni háborúk által kiváltott eseményeken a liberalizmus és a nacionalizmus eszméje is hozzájárult.

Már többen is észrevették, hogy kiváltságaik egy részéről le kell mondaniuk, rájöttek, hogy változtatásokra, reformokra van szükség.
Ez bő két évtizeden át tartott egészen 1848-ig, ez volt a reformkor.



Már korábban is sok jele volt a nemesség változtató szándékának, közülük a legkiemelkedőbb gróf Széchényi Ferenc volt, ő alapította meg a Nemzeti Múzeumot és Könyvtárat 1802-ben.

 

 

 

 

 

 

 

I. Ferenc 1825-ben összehívta Pozsonyban az országgyűlést.
A diéta kérdése a magyar nyelv ügye volt.
Bécs 1798 óta megakadályozta a magyar nyelv használatának törvénybe iktatását.
1825-ben az országgyűlésen a fiatal arisztokrata, gróf Széchenyi István elmondta híressé vált beszédét: "Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok, és ha feláll egy oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak a magyar neveltetését, jó jószágomnak egy évi jövedelmét föláldozom reá." ( évi jövedelem: 60000 Ft.)

250000 ezüstforint gyűlt össze és a diéta kimondhatta: " Önként és szabad adakozással összeszedett tőkevagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék fel."

1825. évi országgyűléi felszólalás Széchenyi életének nagy fordulatát jelentette.
Ekkor kötelezte el magát véglegesen a reformok ügye mellett.


Széchenyi István, aki gyakorlati alkotásaival, a nemzet szolgáló gazdag szellemi örökség létrehozásával a legtöbbet tett a reformokért.
1815-ben először járt Angliában és a lótenyésztés, lóversenyzés hatott rá leginkább.
1827-ben Pesten az első Nemzeti Casinót szervezte meg.
1830-ban kiadta Hitel című művét, ami a magyar feudalizmus fontos állomását jelentette.
Széchenyi figyelmeztette kortársait, hogy az öt évszázados ősiség törvényt meg kell szüntetni, mert akadálya a hitel felvételének.

A nemesség egy része évszázados előjogaik bomlasztójának kiáltotta ki Széchenyit.
A Hitel megjelenése után a nemesség széles rétegei felismerték, hogy a nemzet felemelkedése és személyes sorsuk jobbítása érdekében a fennálló gazdasági, társadalmi, politikai rendszer átfogó átalakításra, reformra szorul.

Magyarország a Napóleon-i háborúk idején

Magyarország 1792-1815 között folyamatosan hadban állt. A magyar nemességet a gazdasági érdekek is Bécs mellé állították. A háborús években jó áron találtak gazdára, legfőbb mezőgazdasági termékeik elsősorban a gabonafélék.

A Napóleon-i háborúk fellendítették a magyar mezőgazdaságot. A mezőgazdaság fejlődése megkövetelte a bányászat és az ipar néhány ágának fejlesztését is.

Festetics György létrehozta Keszthelyen az első mezőgazdasági főiskolát, a Georgikon-t.
Elkezdték termeszteni a burgonyát, repcét, szőlőt, lucernát és a lóherét, és még elterjedt a zsírsertések és a vastag gyapjat adó juhok tenyésztése. Mert a növekvő létszámú hadsereget, és lovaikat el kellett látni élelemmel. A hadsereg mindent felvásárolt, többek között a rossz, dohos gabonát is. " Csendes esőt és hosszú háborút!" Kívántak a nemsek, hiszen ez biztosította a fényűző életüket.

 

Napóleon Bécs elfoglalása után 1809-ben lépett magyar földre.
A magyar nemesség azonban ismét a bécsi udvar mellé állt, és szövetség alakult ki az udvar és a magyar rendek között.

A magyar hadsereg Győrnél ütközött meg Napóleon hadseregével.
A magyar sereg vereséget szenvedett a kiváló tüzérek és katonák ellen. Ez volt a " Győri futás"

1812 után a bécsi udvar nem vette figyelembe a magyar nemesség érdekeit, sót szembehelyezkedett velük.
1815-ben a bécsi kongresszuson I. Ferenc helyzete megszilárdult, 1825-ig nem is hívta össze az országgyűlést.
I. Ferenc többször pénzrontást hajtott végre, és így a magyar nemesség gazdasági és politikai helyzete megromlott.

Magyarország a francia forradalom idején

II. József politikája miatt bontakozott ki a nemzeti tudat Magyarországon.

Az új uralkodó, II. Lipót aki 1790-1792-ig uralkodott, igyekezett megnyerni a magyar nemsség bizalmát, összehívta a magyar országgyűlést, és elhozatta Bécsből a Szent koronát.
Törvény született az ország függetlenségéről, a magyar nemesség újra kibékült a hatalommal.

Kassán indított Magyar Museum és Mindenes Gyűjtemény irodalmi, történelmi hírekkel ismertette meg a magyar olvasóközönséget. Az irodalmi és szellemi vezér az Alsóregmecen, majd Bányácskán élő Kazincy Ferenc volt.

A nyelvújítók fő célja a korszerű magyar irodalmi és tudományos nyelv elterjesztése, és a latin nyelv magyarra fordítása volt.


II. Lipót korán meghalt, és I. Ferenc került a trónra, aki 1792-1835-ig uralkodott, és visszatért az abszolutista kormányzáshoz.

A nemesek többsége azonban a II. Lipót által kijelölt utat választotta, és további reformokat akart.
Síkra szálltak a magyar nyelv ügyéért.


A felvilágosodás és a nemzeti függetlenség legelszántabb hívei szervezkedni kezdtek, összefogójuk a korszak legellentmondásosabb alakja, Martinovics Ignác lett.

A Reformátorok Társasága főleg nemesekből állt, akik alkotmányos királyságot akartak.
A Szabadság és Egyenlőség Társaságának programja többet követelt, polgári származású tagjai voltak.

A program egyik terjesztője Hajnóczy József jogtudós volt.

A szervezkedést néhány hónap elteltével a bécsi titkosrendőrség leleplezte.
1795 májusában, a Budai Vár alatti Generális kaszálón (a mai vérmezőn) a mozgalom öt vezetőjét:
Martinovics Ignácot, Hajnóczy Józsefet, Szentmarjay Ferencet, Lackovics Jánost, és Sigray Jakabot pallossal kivégezték, két héttel később, Őz Pál és Szolárcsik Sándor követte őket a halálba.

Ez volt a mozgalom bukása.