Magyarország a Napóleon-i háborúk idején

Magyarország 1792-1815 között folyamatosan hadban állt. A magyar nemességet a gazdasági érdekek is Bécs mellé állították. A háborús években jó áron találtak gazdára, legfőbb mezőgazdasági termékeik elsősorban a gabonafélék.

A Napóleon-i háborúk fellendítették a magyar mezőgazdaságot. A mezőgazdaság fejlődése megkövetelte a bányászat és az ipar néhány ágának fejlesztését is.

Festetics György létrehozta Keszthelyen az első mezőgazdasági főiskolát, a Georgikon-t.
Elkezdték termeszteni a burgonyát, repcét, szőlőt, lucernát és a lóherét, és még elterjedt a zsírsertések és a vastag gyapjat adó juhok tenyésztése. Mert a növekvő létszámú hadsereget, és lovaikat el kellett látni élelemmel. A hadsereg mindent felvásárolt, többek között a rossz, dohos gabonát is. " Csendes esőt és hosszú háborút!" Kívántak a nemsek, hiszen ez biztosította a fényűző életüket.

 

Napóleon Bécs elfoglalása után 1809-ben lépett magyar földre.
A magyar nemesség azonban ismét a bécsi udvar mellé állt, és szövetség alakult ki az udvar és a magyar rendek között.

A magyar hadsereg Győrnél ütközött meg Napóleon hadseregével.
A magyar sereg vereséget szenvedett a kiváló tüzérek és katonák ellen. Ez volt a " Győri futás"

1812 után a bécsi udvar nem vette figyelembe a magyar nemesség érdekeit, sót szembehelyezkedett velük.
1815-ben a bécsi kongresszuson I. Ferenc helyzete megszilárdult, 1825-ig nem is hívta össze az országgyűlést.
I. Ferenc többször pénzrontást hajtott végre, és így a magyar nemesség gazdasági és politikai helyzete megromlott.