A reformkori országgyűlések témái

A reformországgyűlések közül a három legfontosabb a jobbágyfelszabadítás a közteherviselés és a magyar nyelv ügye volt.
A jobbágyfelszabadítás kulcsa a földtulajdonjog átalakításában rejlett.
A haladók azt javasolták, hogy a jobbágy megválthassa azt a földet, amit addig művelt.
Ez lett volna az örökváltság, ennek eredményeként a jobbágy önálló, szabad gazda lesz.



A maradiak a földesurat elbuktatták, és megállapodtak az önkéntes örökváltságban.
A másik fontos téma a közteherviselés volt., és ez szorosan összefüggött a jobbágyság felszabadításával.
Ebben a kérdésben teljes sikert csak 1848-ban az áprilisi törvények bevezetésével érték el.
Ennek a lényege az volt, hogy a nemesség a háziadó fizetésével hozzájárult a közterhekhez.


A nemesség legérzékenyebb pontja az adózás volt, amit jól érzékelt Széchenyi ötlete, a kétgarasos adó. Széchenyi javaslata volt a hídvám is, amelyet a Lánchídon minden áthaladónak fizetnie kellett volna.


II. József nyelvrendelete váltotta ki a magyar nemességből, hogy a magyar nyelv ügye országgyűlési vitatéma lett.
1844-ben a követek törvénybe iktatták:  Magyarország hivatalos nyelve a magyar.



Több eredményt értek el a haladás hívei az iparosodás terén.
Elsősorban Széchenyi Hitel című művének köszönhetően a nemesek is alapíthattak gyárakat, és szabadon kereskedhettek.
Törvénybe iktatták továbbá, hogy a nem nemesek is vásárolhattak birtokot, és betölthettek bármilyen hivatalt.

Ebben is Széchenyi járt elől, amikor a Gyáralapító Társaság létrehozójaként sokat tett az ipar fejlődéséért.

Reformkori magyar társadalom

A nemesség: Élén az arisztokraták(főnemesek) álltak, akiket 200 család képviselt.
Magyarországon fényűző kastélyokban éltek, és az ország legnagyobb birtpkainak ők voltak az urai.
Sokan külföldön éltek, ott iskoláztatták gyermekeiket is, számos rokoni szál kötötte őket Ausztriához.
Lehetőségük volt arra, hogy korszerűsítsék birtokaikat.


Középbirtokosság: 25000 családból állt. Aktívan politizáltak, kezükben tartották a vármegyék irányítását. Sokan meggazdagodtak a Napóleoni háborúk alatt. Közülük kerültek ki a polgári átalakulás élharcosai, a vármegyei tisztikar és a korabeli jogászértelmiség jelentős része.
Ők a bécsi udvar szövetségesévé váltak.


Kisbirtokos(7 szilvás nemes): Vagyoni helyzetük sokszor a jobbágyok felső rétegéhez hasonlított.
A jobbágyságtól csak a nemesi levél különböztette meg. Ezért ragaszkodtak kiváltságaikhoz, elsősorban az adómentességhez. Utolsó reményüket fiaik iskoláztatása jelentette.


Polgárság: A polgárság rétege Magyarországon a nyugat-európai államokhoz képest elenyésző volt.
Ez összefüggött a városok fejletlenségével, a manufaktúrák kis számával.
Széchenyi szorgalmazta a céhrendszer felszámolását, és a feudalizmus lebontásán fáradozott, az ősiség törvényt ostorozta. A polgárság túlnyomó többségét a mesteremberek, kereskedők és a városi értelmiségiek, hivatalnokok adták. Az iparosodás és az iskolázottság folyamatosan emelte a polgárság szerepét.A városi polgárok jó része németül beszélt.

 

Jobbágyság: 7,8 millióan voltak. Ők tartották el az országot és a hadsereget. Adót fizettek a földesúrnak, az államnak és az egyháznak. A gyalogos katonák is a jobbágyok fiai közül kerültek ki.
A népesség növekedése a jobbágytelek szétaprózódását idézte elő. Ez oda vezetett, hogy csökkent az egésztelkesek, nőtt a töredéktelkesek és a zsellérek száma. A zselléresedésre jellemző, hogy az 1840-es évekre a jobbágyok 43%-a volt már csak telkes, 57%-a viszont zsellér volt. Zsellér:föld nélküli

A reformkori magyar társadalom egyes rétegeit nem sorolhatjuk törvényszerűen ugyanabba a politikai érdekcsoportba. Jó példa erre az arisztokraták és például a szintén arisztokrata Széchenyi viszonya. Azok a főnemesek, akik nem akartak változtatásokat azok a maradiak táborába tartoztak.
Gróf Szévhenyi István a haladók vezére, a reformok elkötelezett híve volt, ahogy báró Wesselényi Miklós és gróf Batthyány Lajos is. A főnemesek vékony rétege és a polgárok nagy része is a haladó eszméket támogatta. A jobbágyság is a reformok híve volt, de ők nem szólhattak bele a politikába.
A reformok leghangosabb támogatói a főleg jogászokból álló országgyűlési ifjak voltak.


                                                           A haladók vezérei:

                                                                    gróf  Széchenyi István

                                                       báró Wesselényi Miklós

                                                                    gróf Batthyány Lajos






A konzervatívok az udvar érdekeit szolgálták. Ebbe a csoportba tartoztak a főpapok, a főnemesek és a köznemesek kisebb része. I.Ferenc halála után sem változott a bécsi kormány politikája. A trónra kerülő V.Ferdinánd azonban nem volt egészséges, nem tudta ellátni teendőit. A bécsi diplomácia élén álló Metternich herceg azonban éberen őrködött Európa egyik legkonzervatívabb nagyhatalmának politikája felett.

                                                         Klemens Lothar Metternich
                                                            



A megyegyűléseken heves, sokszor éles vitákban választották meg az alsótábla két-két országgyűlési követét. Az alsótáblára a szabad királyi városok és a káptalanok külön-külön küldhettek követeket.











A felsőtáblán születési előjogaiknál fogva a főnemesek, a főpapok, valamint az ország főméltóságai vehettek részt.


A rendi országgyűlések működését az 1608. évi törvény szabájozza.
Az országgyűlést a király hívta össze és oszlatta fel.
A törvény azonban csak a király és az országgyűlés együttes akaratából születhetett.
1825-1827 közötti országgyűlésen megállapodtak a diéta háromévenkénti összehívásáról.


Az alsótáblán a nehezen elfogadott határozatot elküldték a felsőtáblához.
Ha nem fogadták el, akkor válsz nélkül visszaküldték az alsótáblához.
Ha elfogadták, a javaslat felirat formájában került a király elé.
Ha az uralkodó elfogadta, akkor a diéta bezárásakor szentesítette a törvényt.
Ha pedig nem, akkor leiratban visszakerült az országgyűléshez, és újra kellett gyártani.

 

A reformkor kezdetei

I. Ferenc az 1812-es országgyűlés berekesztése után rendeletekkel kormányzott.
Az önkényuralmat azonban a magyar nemesség már nem fogadta el.
Az ellentétek odáig fajultak, hogy a megyék egy része nem hajtotta végre I. ferenc rendeleteit.
A nemesi engedetlenséghez a napóleoni háborúk által kiváltott eseményeken a liberalizmus és a nacionalizmus eszméje is hozzájárult.

Már többen is észrevették, hogy kiváltságaik egy részéről le kell mondaniuk, rájöttek, hogy változtatásokra, reformokra van szükség.
Ez bő két évtizeden át tartott egészen 1848-ig, ez volt a reformkor.



Már korábban is sok jele volt a nemesség változtató szándékának, közülük a legkiemelkedőbb gróf Széchényi Ferenc volt, ő alapította meg a Nemzeti Múzeumot és Könyvtárat 1802-ben.

 

 

 

 

 

 

 

I. Ferenc 1825-ben összehívta Pozsonyban az országgyűlést.
A diéta kérdése a magyar nyelv ügye volt.
Bécs 1798 óta megakadályozta a magyar nyelv használatának törvénybe iktatását.
1825-ben az országgyűlésen a fiatal arisztokrata, gróf Széchenyi István elmondta híressé vált beszédét: "Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok, és ha feláll egy oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak a magyar neveltetését, jó jószágomnak egy évi jövedelmét föláldozom reá." ( évi jövedelem: 60000 Ft.)

250000 ezüstforint gyűlt össze és a diéta kimondhatta: " Önként és szabad adakozással összeszedett tőkevagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék fel."

1825. évi országgyűléi felszólalás Széchenyi életének nagy fordulatát jelentette.
Ekkor kötelezte el magát véglegesen a reformok ügye mellett.


Széchenyi István, aki gyakorlati alkotásaival, a nemzet szolgáló gazdag szellemi örökség létrehozásával a legtöbbet tett a reformokért.
1815-ben először járt Angliában és a lótenyésztés, lóversenyzés hatott rá leginkább.
1827-ben Pesten az első Nemzeti Casinót szervezte meg.
1830-ban kiadta Hitel című művét, ami a magyar feudalizmus fontos állomását jelentette.
Széchenyi figyelmeztette kortársait, hogy az öt évszázados ősiség törvényt meg kell szüntetni, mert akadálya a hitel felvételének.

A nemesség egy része évszázados előjogaik bomlasztójának kiáltotta ki Széchenyit.
A Hitel megjelenése után a nemesség széles rétegei felismerték, hogy a nemzet felemelkedése és személyes sorsuk jobbítása érdekében a fennálló gazdasági, társadalmi, politikai rendszer átfogó átalakításra, reformra szorul.