A kiegyezéshez vezető út

A szabadságharc számos vezetője Kossuthal együtt Törökországba menekült.
Az emigráció központjai Párizsban és Londonban alakultak ki.
Az emigráció nem volt egységes. Kossuth Lajos és Teleki László vezetésével 1858-ban létrejött a Magyar Nemzeti Igazgatóság.
Kossuth angliai és amerikai útja diadalmenet volt.
A magyar emigráció terveit azonban nem sikerült összekapcsolni a nyugati országok terveivel.

                                                                      Kossuth Lajos










                                                                  Teleki László






Az 1860-as esztendő, ahogy Kossuth mondta, " a magyar nemzeti szellem ébredésének ünnepe volt."
A március 15-i évfordulón a tüntetők összetűzésbe kerültek a rendőrséggel, és Forinyák Géza joghallgató  elesett az összecsapásban.
A Bécs melletti döblingi gyógyintézetben, ahol gróf Széchenyi Istvánt 1849 óta kezelték, tragikus esemény történt. 1860.április 6-án, a húsvét előtti nap reggelén holtan találták a legnagyobb magyart.


Kossuth rádöbbent, hogy sem Anglia, sem az Egyesült Államok, sem Franciaország segítségére nem lehet számítani.

Reményt az 1861-ben összehívott országgyűlés adhatott.
Deák Ferenc és hívei az 1848-as áprilisi törvényekhez ragaszkodtak.Kialakult a Felirati Párt.
Teleki László és hívei követelték az 1848-as törvények visszaállítását. Így alakult ki a Határozati Párt.
Teleki László látva a Határozati Párt gyengeségét, öngyilkosságot követett el.
1862-65 között egy átmeneti időszak (provizórium) jött létre.
Vezetője Schmerling miniszterelnök lett, aki a birodalmi egységet hangoztatta.
A másik oldalon a céltudatosan politizáló Deák és környezete állt.

                                                             Deák Ferenc

                                                               Schmerling miniszterelnök






A magyar társadalom külső segítségre nem számíthat, a belső viszálykodásokba pedig belefárad.
Ferenc József a königgrätzi vereség után magához kérette Deák Ferencet és Andrássy Gyulát, hogy a kialakult helyzetről tárgyaljanak. Deák a magyar érdekeket ugyanúgy megvédte, mint 1865-ben.
Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy a megalakuló kormányban a miniszterelnök gróf Andrássy Gyula legyen.

                                                              Ferenc József

                                                                   gróf Andrássy Gyula

Haynau rémuralma (1849-1850)

Magyarországon 600 halálos ítéletet hoztak Haynau parancsára, amelyből 140-et végre is hajtottak.
1849. október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd tábornokot, Pesten pedig gróf Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt, majd később a nagy nyelvújító fiát is kivégezték, Kazinczy Lajost.
A rémuralom véget ért, mert a véres megtorlás ártott Bécsnek.

A 13 Aradi vértanú:
- Aulich Lajos
- Damjanich János
- Dessewffy Arisztid
- Kiss Ernő
- Knézich Károly
- Lahner György
- Lázár Vilmos
- Gróf Leiningen-Westerburg Károly
- Nagysándor József
- Pöltemberg Ernő
- Schweidel József
- Török Ignác
- Gróf Vécsey Károly
- Batthyány Lajos

                                                                               Haynau






A Bach-korszak Alexander Bach birodalmi belügyminiszterről kapta a nevét.
A hivatalnokok számára "magyaros" viseletet írtak elő, innen ered a gúnyos Bach-huszár elnevezés.
A hivatalnokok biztonságára a katonaság és a rendőrség felügyelt.
A besúgóhálózat pedig az ország életének minden mozzanatát számon tartotta.
Megszüntették Magyarország önállóságát, és még jobban elválasztották Erdélytől.
Az ország területét öt katonai kerületre osztották. A polgári és katonai kormányzó a magyarellenségről híres Albrecht főherceg lett. Korszerűsítették az oktatást, bevezették a nyolcosztályos gimnáziumot és az érettségit, jelképes kivégzéseket hajtottak végre.

A Bach-rendszert kevesen tudták elfogadni. A nemzet fegyveres felkelésre nem gondolhatott, ezért egy sajátos formát választott. Ez volt a passzív ellenállás.
A legtekintélyesebb itthon maradt politikus, Deák Ferenc volt, akit a hatalom megpróbált a szolgálatába állítani. Deák Ferencet a passzív ellenállás vezéralakjának tekintették.

                                                               Deák Ferenc



Az utolsó elítéltek 1859-ben, a Bach-rendszer bukásának évében szabadultak ki a börtönből.

A szabadságharc sorsa

Szemere Bertalan vezetésével megalakult a második független magyar kormyány.
I. Miklós orosz cár azonnal megindította csapatait magyarország ellen.
Az orosz cár 200 000 fős sereget küldött, továbba 80 000 katonát pedig készültségbe helyezett.

Az osztrák haderő 170 000 főből állt,melyet Haynau vezetett magyarországra.
A magyarok szintén 170 000 főnyi katonasággal rendelkeztek.
Kossuth egyrészt mozgósítani szerette volna az ország lakosságának nagy részét.
Anyagilag embertartalékait tekintve kimerült, másrészt megegyezést keresett a nemzetiségi vezetőkkel,ez azonban túl későn született.


A több mint kétszeres túlerő, a jól képzett orosz hadsereg reménytelenné tette a magyarok helyzetét.
A honvéd vezérkarban ezúttal is nagy viták dúltak. A kormány pedig a főerők gyülekezésére az Arad-Temesvár-Szeged térségét jelölte ki.
Görgey 1849.július 2-án Komáromnál megütközött Haynauval.
Klapka György 20 000 emberével pedig Komárom várában maradt.
Dembinszky Szegeden várta Haynau támadását, de az utolsó pillanatban azonban feladta a várost, és Temesvár irányába vonult.

                                                                              Dembinszky


Kossuth azonban leváltotta Dembinszky-t, és az Erdélyből érkező Bemet nevezte ki főparancsnoknak.  Bem 50 000 emberével Temesvárnál megütközött Haynau 30 000 fős seregével, a harc jól indult, de egy idő után az ágyúk elhallgattak, mert kiderült, hogy Dembinszky a lőszert máshová küldte. Ezt a kudarcot Bem serege, már nem tudta kiheverni, a Temesvárnál elszenvedett vereség végzetes volt.

Görgey csapatai a temesvári vereség napján érkeztek Aradra.
1849.augusztus 11-én az aradi várban Kossuth és Görgely között éles vita bontakozott ki, és Kossuth lemondott, nemsokkal később álruhában elhagyta az országot.
A fegyverletételre a világosi síkon, a cári haderő előtt került sor, 1849. augusztus 13-án.




                                                    Görgey Artúr

                                                                        Kossuth Lajos

                                                                    világosi fegyverletétel