II. József politikája miatt bontakozott ki a nemzeti tudat Magyarországon.
Az új uralkodó, II. Lipót aki 1790-1792-ig uralkodott, igyekezett megnyerni a magyar nemsség bizalmát, összehívta a magyar országgyűlést, és elhozatta Bécsből a Szent koronát.Törvény született az ország függetlenségéről, a magyar nemesség újra kibékült a hatalommal.
Kassán indított Magyar Museum és Mindenes Gyűjtemény irodalmi, történelmi hírekkel ismertette meg a magyar olvasóközönséget. Az irodalmi és szellemi vezér az Alsóregmecen, majd Bányácskán élő Kazincy Ferenc volt.
A nyelvújítók fő célja a korszerű magyar irodalmi és tudományos nyelv elterjesztése, és a latin nyelv magyarra fordítása volt.
II. Lipót korán meghalt, és I. Ferenc került a trónra, aki 1792-1835-ig uralkodott, és visszatért az abszolutista kormányzáshoz.
A nemesek többsége azonban a II. Lipót által kijelölt utat választotta, és további reformokat akart.
Síkra szálltak a magyar nyelv ügyéért.
A felvilágosodás és a nemzeti függetlenség legelszántabb hívei szervezkedni kezdtek, összefogójuk a korszak legellentmondásosabb alakja, Martinovics Ignác lett.
A Reformátorok Társasága főleg nemesekből állt, akik alkotmányos királyságot akartak.
A Szabadság és Egyenlőség Társaságának programja többet követelt, polgári származású tagjai voltak.
A program egyik terjesztője Hajnóczy József jogtudós volt.
A szervezkedést néhány hónap elteltével a bécsi titkosrendőrség leleplezte.
1795 májusában, a Budai Vár alatti Generális kaszálón (a mai vérmezőn) a mozgalom öt vezetőjét:
Martinovics Ignácot, Hajnóczy Józsefet, Szentmarjay Ferencet, Lackovics Jánost, és Sigray Jakabot pallossal kivégezték, két héttel később, Őz Pál és Szolárcsik Sándor követte őket a halálba.
Ez volt a mozgalom bukása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése