De az életben maradt indiánokat számukra elkülönített rezervátumokba zárták.
A telepesek terjeszkedését megkönnyítette a vasútvonal kiépítése, ami nagy munkával járt.
1849-ben elkezdődött az úgynevezett "aranyláz", amikor 80000 szerencsevadász nekivágott a nyugati partnak ,hogy a folyók hordalékából aranyat moshasson ki.
1783-ban a 13 gyarmatnak 2 millió, 1861-ben már több mint 30 millió lakosa volt.
Éles ellentétek bontakoztak ki az államok között. Északon a farmerek, polgárok éltek, akik iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Délen pedig ültetvények nagybirtokosai voltak túlsúlyban. Ők rizst, gyapotot, dohányt termesztettek fekete rabszolgák munkájával, majd termékeiket iparcikkekre cserélték.
Észak és Dél ellentéte elsősorban a rabszolgatartás dolgában bontakozott ki.
Közel egymillió afrikait hurcoltak be Amerikába.
Az északi és déli államok gazdasági érdekei is számos ellentétet hordoztak magukban.
A déliek szabad kereskedelmet akartak, az északiak ezzel szemben védővámokkal akarták megakadályozni az angol iparcikkek behozatalát.
1860-ban Abraham Lincoln lett az Egyesült Államok elnöke.
Tiltakozásul a 11 déli állam kivált az Unióból, s 1861-ben megalapították az Amerikai Konföderált Államok szövetségét. A déli csapatok 1861-ben megtámadták az északiakat, és kezdetét vette a polgárháború.
A déliek vezetője Robert Lee tábornok, aki többször is betört az északiak területére.
Az északiak vezetője Ulysses Grant, aki 3 év után megkapta a főparancsnoki tisztséget.
Lincoln földtörvényt alkotott. 1863. január 1-jén pedig kihirdették a rabszolgaság eltörlését.
Ezek a rendelkezések az Unió számára széles körű társadalmi támogatást nyújtottak.
A bevándorlás és a rabszolgaság felszámolása jelentős munkaerőt eredményezett.
A tudomány és technika fejlődése lehetővé tette a gyárosok számára a korlátlan fejlesztést.
Kezdetét vette a piacokért folyó harc, a vetélytársak kiszorítása, új gyárak építése, a bérek leszorítása, végeredményben a fogyasztók megnyerése.
